Boldogságindex

Egy gyermek eljövetele talán az az esemény, amit egyöntetűen minden társadalmi kultúra BODLOG történésnek tart.
Gyermekeinkben látjuk a jövőnket, és nincs olyan jó szülő, aki ne azt kívánná, hogy gyermeke még nála is BOLDOGABB legyen.
Ahhoz, hogy ezt el is érje egy szülő, nagyon sok figyelmet, időt, szeretetet, törődést, olykor áldozatot kell hoznia, egy szóban összefoglalva jól kell csinálnia. De mi is az, hogy „jól csinálom”, amikor gyermeknevelésről van szó? Csak egy féle képen lehet jól gyereket nevelni, egy üdvözítő megoldás van? Természetesen nem. De vannak olyan alapelvek, amit jó, ha ismer egy szülő. Ami a nehéz pillanatokban útmutatást adhat, a hogyan továbbhoz.
A tegnapi anyák napját is magában foglalóan, május 5-13-áig a Születés Hete néven tartanak országszerte rendezvényeket. A Születés Hetén összefognak azok a szakemberek, akik az év többi hetében külön-külön azon dolgoznak, hogy a családok tagjai megtalálják azokat az információkat és alternatívákat, melyek ismeretében kiválaszthatják a számukra megfelelő irányt.

A HVG oldalán megjelenő cikk hivatkozása járja körbe a közösségi oldalakat. 
A cikk egy ausztrál nővér feljegyezései alapján megjelent könyvről szól, melyből megtudhatjuk mi az az öt dolog, amit leginkább megbánnak az emberek a halálos ágyukon.

Szerepel köztük ebben a megfogalmazásban: "Bárcsak boldogabb lettem volna."

Az életet több féle kép lehet élni. A cikk is jól mutatja, hogy egy konfliktus kerülő, „lefojtott”, inkább a környezetnek megfelelni akaró életet legjobb esetben is középszerűnek ítéljük meg, amikor vissza kell tekinteni rá.
A boldogság kívánatos, de a rossz hír az, hogy tenni kell érte és az bizony sokszor nem kényelmes, sokszor nem kedves, sokszor nem mindenki által támogatott!
Persze, jogos a kérdés; akkor, hogyan tudom eldönteni, mi a jó, mi a nem jó?
Mit szabad megtenni a boldogságért, mit nem szabad?

A boldogság záloga az, hogy egyensúlyt legyünk képesek találni az életünk különböző területein. A munka kiteszi az aktív életünk közel harmadát, így természetesen fontos, hogy örömöt találjunk benne, hogy sikeresnek érezzük magunkat, de talán még fontosabb, hogy meglegyen az az érzésünk, hogy van értelme annak, amit csinálunk. A párkapcsolat az a hely, ahol az érzelmeink, az összetartozás öröme, a szűken vett magánszféra biztonsága vár bennünket. Akkor érezzük boldognak magunkat, amikor azt látjuk, hogy a többiek jól vannak, amikor kölcsönös figyelem van egymás iránt, amikor örömöt tud okozni annak a gondolata, hogy a másik „van nekünk”. Itt a hangsúly bizonyos értelemben az aktívan eltöltött idő mennyiségén és minőségén van, ez adhatja az egyensúlyt. Képesek vagyunk-e nem fáradtan hazaérni, aktívan foglalkozni a családdal, közös programot szervezni, közös élményeket szerezni. Nem az a baj soha, hogy valaki sokat dolgozik, vagy valaki sokat van otthon, a baj az, hogy képes vagyok-e örömömet lelni abban, hogy van párom, családom, hogy van munkám.

A napokban publikálta 2011. év végi felmérését a boldogságról a Szonda Ipsos.
A cikkben található adatokat jártuk körbe:

Az utóbbi 4 évben boldogtalanabbak lettünk mint voltunk, pedig addig sem mi vezettük a nemzetek boldogság index tabelláját. Jogos a kérdés: miért? Talán jön is a válasz: hát a válság miatt!
A szépséghiba az, hogy miközben nálunk csökkent ez az index 4! ponttal a 10-ből, addig a világ átlaga emelkedett 2 ponttal. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy az adósság válság nem kell, hogy hasson, hogy a munkahely válság nem kell, hogy hasson, de valami különbség még is csak van, ami messze az átlagon felüli rossz hatást fejt ki?!
Valószínű, mindenkinek megvannak a maga ötletei, adatai, hogy miért van, de váltsunk szemléletet. Igaz az, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa? Akkor ezt hogyan lehetne alkalmazni erre a nem rózsás helyzetre?

Hiszem, tudom, hogy a boldogság tanulható! Van értelme ebbe energiát fektetni!
Tégy érte!
Nagy Béla
Boldogságszakértő
www.facebook.com/boldogsagszakerto